Tisztelt Ünneplők!

 Mit jelent nekem Trianon?

Szeretném rögtön kijelenteni, hogy kisiskolásként oda voltam a számokért. Ha választani kellett egy mese, vagy egy „Törd a fejed” feladvány között, én mindig az utóbbi mellett döntöttem. Nagyanyám mondta is Apámnak: Jóska! Megfekszi a gyomrát a gyereknek ez a sok szám. A minap is otthagyta a mesémet, mert inkább számtani szorgalmi feladatot ment megoldani. Nem beteg ez a lány?

Nagycsaládban élek, van három testvérem, édesapám tősgyökeres szegedi, édesanyám rozsnyói születésű.

Nyaranta sokszor meglátogattuk Szlovákiában élő rokonainkat, sokfelé jártunk, sok szép tájat láttunk, csak az volt számomra meglepő, hogy mindenhol találkoztam magyar emlékekkel.  Amikor már idősebb lettem, olyan 10 év körüli, kezdtem rácsodálkozni különféle furcsaságokra.

Gábor bátyáméknál nyaraltam Páskaházán vagyis „Paskován”. Két rosszcsont unokatestvéremmel bejártuk a kis falu minden zegét, zugát. Játszottunk a Csetneki patakban, fára másztunk, gombáztunk, de a lényeg: mindig magyarul beszéltünk mindenkivel, kivétel, amikor a rendőrrel találkoztunk. Jocóék rögtön átváltottak szlovákra.

Temetésen voltunk Rimaszombatban, nem ismertem néhai rokonomat, így a szertartás alatt kicsit unatkozva, a síremlékek feliratait olvastam. Csupa magyar név, mintha Szegeden lennénk.

Kassán, Édesapám koszorút tett Rákóczi Ferenc síremlékére, elmondta nekünk, gyerekeknek  a kuruc-labanc háborút, miközben a magyar feliratokat olvastam a dómban.

Apa! Miért van itt annyi minden magyarul, miért van itt Rákóczi Ferenc eltemetve? - kérdeztem már az autóban.

Trianon miatt, mordult fel Édesapám mérgesen, én pedig Anyámra néztem: Rosszat mondtam – kérdeztem? Nem kislányom, nem mondtál rosszat, csak tudod Apádat ez a dolog mindig felidegesíti.

• Mi az a Trianon? –kérdeztem.

Bátyám, aki egy évvel idősebb, letorkolt: -Még azt sem tudod? -vágta oda kapásból.

Na mondd el akkor micsoda? - faggattam.

Majd otthon megbeszéljük, szólt közbe Édesanyám.

Alig vártam, hogy hazaérjünk, rögtön futottam Nagyanyámhoz. –Nagyi mi az a Trianon?

Jaj Kisunokám, az a magyarok vesztőhelye.

• Micsoda? –csodálkoztam rá. Elmeséled?
• És Nagyi mesélt. Azon a nyáron csaknem minden este nála voltam. Megismertem a hun királyt, Attilát, a csodaszarvast, Hunort, s Magort, Álmos vezért, István királyt, menekültem a tatár elől, vertem törököt, labancot, de még mindig nem tudtam mi is Trianon? Ott darabolták szét az országunkat, mert irigyek voltak ránk a franciák -mondta Nagymamám

Megfogtak a történetek, el is feledkeztem a számokról, inkább könyvtárba jártam Édesanyámmal. Minden fellehető történelmi regényt elolvastam, aztán ahogy teltek az évek, a regényeken túllépve tanulmányokat, kutatási anyagokat kerestem. Hol voltak már a hideg, de biztonságot adó törvényszerűségek?! Matematika? Örültem a négyesnek is.

Gimnáziumban új barátaim lettek. Hasonló érdeklődés, lángolások, ideák, kérdések.

Éjszakába nyúló vitatkozások, mi lett volna, ha???     Végül mindig ott volt Trianon. Megbeszéltük, végig látogatjuk az elcsatolt részeket, beszélünk az ott élő emberekkel. Kezdtük „Szlovákiában”. Ottani kapcsolataim révén rám hárult a szervezés. Jocóék még mindig Páskán, Paskován élnek, őket kerestük meg elsőnek. Megdöbbentett, ami fogadott. A faluban nem lehetett hallani magyar szót, Jocóval is csak otthon a szobában sikerült igazából beszélgetni.

-Mi történt itt? kérdeztem.

-Tudod húgom, bedarálnak, szép csendben. Szlovák orvost hoztak, megszűnt a magyar iskola, szlovák a boltos, szlovák a buszsofőr, szlovák az erdész, ők nem hajlandóak magyarul megszólalni. Mindenhol ez megy, mondta még letörten.

-Mindenhol? -kérdeztem vissza?

Nem egészen, tudod, ahol sokan vagyunk ott nem tudnak mit kezdeni velünk. Menjetek el Dunaszerdahelyre.

Elmentünk. A városba beérve teljesen más hangulat fogadott. Bárhol álltunk meg magyar szót hallottunk. Találkoztunk fiatalokkal, beszélgettünk sokáig, ma már itthoni barátaimmal kijárunk a „ DAC” meccseire, (még a neve is erőt sugároz) ahol először hallottam a „Nélküled”-et. A meccsek előtt sírva éneklem sok ezer magyar társammal együtt.

Erdély! Titokzatos Tündérkert! Csodák országa! Attila földje! Csaba királyfi népe!

Bejártuk barátaimmal egy nyár alatt. Sokfelé megfordultunk a kis falvaktól a nagyvárosokig. Meghatott az az őszinte szeretet, tisztelet, mellyel ott találkoztunk. Már ha átutaztunk egy-egy falun, nem is kellett megállni, hogy megmondjuk magyarok vagy románok lakják. Mások a házak, mások a porták, a kertek, a miliő. Voltunk az Ezeréves Határon, felmentünk a Hargitára, néztük a Marost, csodáltuk a havasokat és az embereket. Ha valamikor is szükségem lenne lelki táplálékra ott, ottani barátaim között fel tudok töltődni.

Ilka néném ordája. vagy Árpád bátyja pálinkája, a széna illata, a harangok zúgása, a havasok, mind csodás emlék.

Most itthon vagyok. Leérettségiztem, ebben a járványos világban, és jelentkeztem történelem-magyar szakos tanárnak!

Mert el akarom és el kell mondanunk minél több embernek, hogy a magyar él, a nemzetünk erős, és támaszkodhatunk egymásra. Lehet nagyhatalom, lehet irigy szomszéd, lehet bárki ellenünk- mi magyarok erősek vagyunk, ha számíthatunk egymásra.

Nekem ezt jelenti Trianon.

                                                  Sok szeretettel: Egy nem őslakos, de szívében szuhai lány.