Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 Mit jelent nekem Trianon? Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen én már a mai Magyarország területén születtem és nem éltem át azt, amit 100 éve őseinknek át kellett. Mégis, amikor az iskolában tanultunk erről az időszakról, teljesen át tudtam érezni, hogy min kellett keresztülmennie az elődeinknek azokban az időkben.

 A szerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének része, ami a világháborúban vesztes Magyarország és a háborúban győztes Antant szövetség hatalmai között létrejött békeszerződés. Ennek következményeként elcsatolták Magyarország területének több mint kétharmadát.  Az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása gyakran nem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain. Gazdasági és társadalmi hatásai a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt. Többek között erről is írt beszédében a békekonferencia magyar vezetője. Pontosan 100 éve hangzott el Apponyi Albert gróf védőbeszéde, amit 1920. január 16-án Párizsban az első világháborút lezáró béketárgyalások keretein belül mondott el. Ő így vélekedett a kialakult helyzetről:

„Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén, -érc és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfajától, olajától, földforrásaitól, munkaerejének jó részétől, alpesi legelőitől, amelyek a marhaállományt táplálták.”

Sajnos tényleg rengeteg természeti kincstől meg kellett válnunk, az ország elveszítette a tengerpartját és a fent említett felettébb gazdag gazdasági tényezőknek is búcsút kellett mondanunk.

Nem kaptunk választ arra, hogy miért kellett ennek a nagy veszteségnek bekövetkeznie, csak muszáj volt elviselni a következményeit. 1920. június 4-én nemcsak egy ezeréves országot daraboltak fel, hanem egy nemzet testét csonkították meg. Magyarok milliói lettek más országok állampolgárai, és kerültek sokszor életveszélybe csak azért, mert magyarok voltak. Kitelepítések, erőszakos asszimiláció sújtotta a magyarságot, a nemzet mégis megmaradt, nemcsak az anyaországban, hanem az elcsatolt nemzetrészeken is. Meg kell említenem Sopront és a környékbeli lakosságot, akik népszavazáson döntötték el, hogy a területük Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon. Több mint 65%-kal Magyarországot választották így Sopron a hűség városa nevet kapta. De, ami a legfontosabb, hogy meg kell próbálnunk együtt dolgozni, hiszen a mai XXI. században is akadnak hasonló próbatételek, amiket közös erővel legyőzhetünk.

Remélem, hogy az ország egyszer választ kap kérdéseire és talán megérthetjük, hogy miért kellett ezeknek a dolgoknak így történnie. A beszédem végén ismét Apponyi szavait szeretném idézni, aki azt mondta, hogy: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját."